8. Törpefenyő

Ahogy a hegyek nőnek,

Úgy törpülnek a fák.

Nagy szálfa-gőgöt nem tűr

A magasság.

A törpefenyő fája

Alázat fája itt.

Nem hívja ki öntelten,

Mindíg viharközelben -

A menny villámait.

Hanem azért próbáld

Tövestül tépni ki:

Beleszakadsz, de ő

Magát nem engedi.

Indája szikla-szívós,

Acél a gyökere -

Rácsap, de belecsorbul

A Bucsecs kard-szele.

A rádühödt szelekkel

Dühödten birkózik,

Vad oromtalajába

Vadul kapaszkodik.

A földre fekszik néha,

Mint tanult birkózó,

Vélnéd: vég-kimerült, -

S ím: talpra-pattanó.

Nagy, büszke rokonságból

Kis mostoha-kölyök:

Legárvább, legkeményebb,

Ki ide felszökött.

Törnek a szálfák lennebb,

Roppan ezer derék.

De él itt fenn e hajló,

Magát mindenkép tartó,

Megpróbált nemzedék.