7. A régi határkő

Melitskó Saroltának

A Nagykőhavason

Egy kicsi kőhalom.

Ez emberkézre vall

Simára csiszolt oldalaival.

S mért, mért nem: ez még áll.

Határkő. Elment tőle a határ.

S tulajdonkép minek

Ezen akadni meg?

Megakadnak a vándorfellegek?

Ledülnek töprengeni a szelek?

Mi lehet, mi e magasban is fáj?

Innen s túl egy az ég és egy a táj.

Innen s túl egyformán szegényesen

Gyalogfenyő és boróka terem.

A Nagykőhavason

Egy kicsi kőhalom.

Egy kicsi kőhalom.

Egy kicsi sírhalom.

Alatta mégis egy világ pihen.

Láttam, ahogy valaki ráborult

És sírt keservesen.