11. Találkoztam a szabadsággal

Zord magaslat: a Fellegvár ez itt.

Erőszak rakta s tartja falait.

Ember-önkény és változó uralmak

Láncot csörgetnek és rabot tartanak.

Szurony, szörnyű rend, vessző, fegyelem

Itt sötét börtön-flóraként terem.

Rém-madárként egy emlék suhan át:

Nyögnek a befalazott katonák...

Ezerhatszáz... olvasom egy falon - -

A doh s a penész ma is hatalom.

S mily nagy erősség ez itt, nézve lentről,

S mily vakondtúrás fentről, a hegyekről.

Bucsecs, Csukás, Királykő, Kőhavas:

E fellegvár alattuk mily avas.

A Nagykőhavason mentem én átal

És találkoztam fent a Szabadsággal.

Ment nagy léptekkel: világ számüzötte,

Fenyőszag tömjénezett körülötte.

Kalapján virított a sziklarózsa,

Vissza se nézett a völgybe alóla.

Vándorbotjával verte a követ,

Minden ütése villámot vetett.

A hátizsákja telve ezerjóval,

Ezerjóval, embernek nem-valóval.

Fütyölt. Visszhangjaként víg füttyszavának

Túlvilági viharok orgonáltak.

A déli nap, ahogy zenitre hágott

Nézte az elszabadult Szabadságot.

Ment nagy léptekkel, bottal, tarisznyával,

Szemére vont virágos kalapjával.

Ment völgyből fel, világból kifele:

Ki-ki lássa, mire megy nélküle.

Ment, az embertől egyre távolodva,

Ment csúcsról-csúcsra, csillagtávolokba.

Kincse túldrága volt méltatlanoknak:

Vitte ajándékul az angyaloknak.