5. Együgyű mennyország

Pásztorgyerek. A szava idegen.

A szeme mosolyog.

Nincs benne gyűlölet, sem félelem.

Tetszik nekem.

Szentgyörgynapjától Szentmihálynapig

Itt terelgeti nyáját csendesen.

Emberrel itt alig találkozik.

A gondja csak a máé

S nem veti árnyékát a holnapig.

Kenyere málé, túró, vadgyümölcs.

Igénytelen és bölcs.

Százesztendős imakönyvben lapozgat,

A „Szív tükré”-ben.

Húsz lejért vette.

Tudja, hogy őt is Isten teremtette.

S nem tudja, hogy az urak mit forralnak

Párisban, Bukarestben, Budapesten.

Tilinkóz egy sort. Hallgat azután.

Mosolyog, méláz, ül a szikla fokán.

S az együgyűek mennyországa nyílik

Szívében kéken, mint az encián.