Oroszlánketrecben

Nagyot lökött a végzet rajtam újra,

Orvul lökött meg, alattomosan,

S vettettem fenevadak ketrecébe.

Fenevaddá nőttek meg a férgek -

A láz ködében nőtt a vízió.

Arra virradtam: - gonosz éber-álom -

Hogy oroszlánok kerülik körül

Nesztelen roppant macskalépteikkel

Leterített mezítlen testemet.

Hörgő morgással karmuk mutogatják

És vicsorítják szörnyű fogsoruk.

De mellettem állt az Idomító,

A Szelidítő próbált ostorával:

A Tudomány. És fényes fegyverekkel

Verte le rólam a bősz bestiákat,

Amikor sunyin ugráshoz lapultak.

S a zordon ketrec kellősközepén

Imádkozott egy másik Géniusz,

Alázattal az eget ostromolta,

És zörgetve kért bebocsáttatást,

Amíg én lázban Istent káromoltam.

S egyszer csak intett a szabadulás.

1934 szeptember 24