Zöld csillagok

A kisvasutat befútta a hó -

Szánon jött a havasról valaki.

Éjjel, havon és holdvilágon át.

Fagy megkímélte, farkas elkerülte,

Fenyők kísérték: Isten katonái,

A rengeteg mint gyermekét ringatta:

Lélekringató fehér rengeteg.

Megérkezett frissen, vidáman.

A telefonban úgy csendül a hangja,

Mintha sziklák közt szabad szél kacag -

Azt mondja: százszor szebbek odafenn

És óriás nagyok

És zölden, zölden,

Zölden ragyognak a csillagok!

Zöld csillagok: szíven fogott a szó.

Mióta nem nézek az égre én!

Nincs mit keresnem, nincs mit várnom onnan.

S ha egy-egy este fel-feltéved

A tekintetem révetegen mégis:

Olyan kopottak, közönségesek,

Fakók és nem-nekem-valók,

Színehagyottak, idegenek, unottak,

Betegek, akár én, a csillagok.

És nem tudnak rajtam segítni -

Zöld csillagok: szíven fogott a szó.

Ez az egy színes szó szíven fogott.

Én Istenem, Te nagyon jól tudod:

Nem kívántam soha sokat.

Csak egy egészen kicsikét

Emberül és igazán élni.

Tebenned hinni, szeretni, remélni

S meghalni zöld

Reménység-csillagok alatt.

1935 január 20