Örök Tihany

Egy szép, visszhangos perc emlékére

Uram, Teneked legyen hála, hála,

Hogy Te Tihanyt teremtesz mindenütt,

S ha akarod: zeng riadó leánya.

Hogy a szirt fokán nem kell némán állni,

Sírásóként hangot hantolva el, -

Hogy lehet még, hogy érdemes kiáltni!

Úgyis fogy a hang, - zihál a tüdő -

S ha egyszer mégis felcsap szabadon:

Az Echó úgy kell, mint a levegő.

Mi lenne, ha ránk hullván a setét,

Lezárná mindég nyíló ajkainkat

Nagy, címeres önismeret-pecsét?

Mi lenne, ha hágván hegyormokat,

Szívünk, a tompán zörgő gyász-szekér

Daccal hurcolna hang-halottakat?

S mi lenne, ha eltűnne mindenünnen

Tihany tündére, felül és alul, -

És az utolsó S. O. S. kiáltás

Lábunkhoz hullna - visszhangtalanul?...

1930 november 19