Egyhangú dallam - s talán mégis új

Zeng az erdő

- Bár kopár s lombtalan -

Zeng az erdő.

A cinke -

Mi mindent rejt egyhangú dallama:

Hóvirág csenget,

Somvirág sárgáll

S ibolya kékell benne,

Ibolya -

A cinke

Színeket rejtő szürke dallama

Most köszöni és így köszöni meg

Mindenkinek,

Hogy él,

Hogy irgalomból, kegyelemből,

Ingyen kapott szeretet-eledelből

Kibírta a telet.

S zengek most én is.

Kopáran bár, és lombtalanul még:

Utánozom a cinke énekét.

S hangomban mintha -

Pedig milyen egyhangú dallama -

Oly különösen, mint még tán soha -

Sírokról lopva bár,

És oda visszalopva -:

Hóvirág csengne,

Somvirág sárgállna,

S ibolya kéklenék,

Ibolya...

Budapest, Hűvösvölgy, 1933 március 10