Biblia óra

A süllyedő világ-hajó

Parányi mentőcsolnakán

Lebegünk páran, emberek.

- Gyárak, kietlen kültelek -

A kormánynál egy asszony ül,

A hangja halkan ránkpereg,

Néha koppan a szíveken,

Mint őszben tavaszi eső.

Mögöttünk süllyed a világ,

Mi lebegünk a csolnakon,

A révészünk, az Irgalom

Vezet egy asszony-hangon át.

Most semmi sincs, csak ez a hang.

Csak ez a hang...

És messze a Világítótorony.

Kolozsvár, Irisz-telep, 1931 okt. 25