Ha én...

Ha én feküdnék most a hant alatt,

Anyám, Te drága,

Neked fekete volna minden pillanat.

Hogyan képzeljem el Alakodat

Karácsonyeste síromra hajolva,

Rendezgetve a fenyőgallyakat?...

Szíved ha rögtön meg nem szakadt volna,

A mosolygást, a mosolygást

Bizonyosan elfelejtetted volna.

Én itt maradtam,

S azóta számtalanszor mosolyogtam,

Mintha nem Te feküdnél hant alatt.

Anyám, Anyám,

Bocsásd meg az én rossz életemet

És minden beteg mosolygásomat.

1930 december 9