Halk hang halottaimhoz

Piroska Testvér

A földben s az égben,

Te por a porban,

Fény az üdvösségben -

Anyámmal együtt ugye megbocsáttok,

Hogy nem hintem a sírotokra mind

Ágyam mellől e tengersok virágot?

Könyörögtetek, tudom, ott fenn értem,

S imátok Istent közelebb találta

Mint bárkié e borús földi téren.

Tudom, gyakran meglátogattatok

Ha éjjel zajtalanul nyílt az ajtó,

S vigasztalást, enyhülést hoztatok.

Mennyi rózsám van, s hány látogatóm -

Csak elmennek s a rózsák hamva hull,

De Ti velem maradtok mindörökké,

Örök rózsákkal, láthatatlanul.

Református kórház, 1934 október