4. Mikor aludt

Jöttünk, mentünk, beszéltünk hangosan

Gyors lámpafény gyúlt, hirtelen sötét lett,

Az ajtó nyílt, az ajtó becsukódott,

Feldübörgött a nagyváros zaja:

Ő csak aludt.

Az álma mélyebb volt a tengereknél,

S a csúcsok csendjénél fenségesebb.

Hol járt, ki mondja meg?

Micsoda álompartokon barangolt?

Talán otthon, az igazi hazában.

Aludt, mint gyökerében a virág,

Aludt, mint a rügyben a rengeteg,

Aludt, mint a vetés a hó alatt.

Éreztem, ez az Isten békessége,

Mely minden értelemnél magasabb.

Kolozsvár, 1928 január