2. Mikor bámult

Két pici csillag,

A miriádból kettő,

Két összeillő:

Az égről lefutottak.

Azelőtt fenn ragyogtak,

Azelőtt tükröződtek

Tavakban, tengerekben,

Csillagravágyó bús emberszemekben.

Most bennük tükröződik a világ.

Körülbámulják ezt a szűk szobát,

E gondból rakott ember-madárfészket,

Néznek kereken, értelmetlenül,

Tapogatódzva, vad-idegenül,

Csak pitymallik bennük a csillag-lélek,

Fénye elkopott a nagy zuhanásban.