Szemben az örökméccsel

Anyámnak

Ég, - de azt, aki gyujtotta, nem láttam.

És azt sem, aki szelíd olajával

Táplálja, hogy ki ne húnyjon a lángja,

Szent, személytelen járása-kelése,

Művében dereng alázatossága, -

Hajnalban jár, vagy éjnek idején,

Meg nem foghatom s még nem láttam én.

Ó, égnek, égnek ilyen örökmécsek,

Derengnek, - és nemcsak a templomokban,

És vannak ilyen szolgáló-leányok,

Suhanók, lengők, tűnők, mint az álmok,

Művökben dereng alázatosságok.

Ilyen lélek szerettem volna lenni,

Láthatatlanul munkálkodva menni

Szürkületkor az élet templomába.

Míg künt ragyognak reklám-fényjelek

S lüktet a világ torkában a láva...

Pécs, 1928 november 22