Üzenet a Marsról

Halló kíváncsiak!

Kis porszemek egy nagyobb porszemen.

Férfiemberek, asszonyemberek,

Rádiósok, repülőgépesek,

Betegek, bénák, balgák, nyomorultak.

Idehallgassatok:

Bennünket szépen békén hagyjatok.

Zúzzátok szét a teleszkópokat.

A csillagdákat romboljátok le,

Vágjátok a falhoz a rádiót!

Ne fedezzétek fel soha, soha

Azt a gépet, mely idáig röpít!

Itt semmi sincs,

Amért érdemes volna idejönni,

Nyomorúság van, úgy, mint nálatok.

Sírás, nevetés, cirkusz, céltalanság,

Harc, hajsza és halál.

Mindez egy fénylő pontba tömörül,

E pont ragyog estéitek egén,

S ti néven nevezitek, mondva: csillag!

A teremtett világ könyörtelen,

Benne egyetlen enyhülés: a látszat.

Őrizzétek meg szegény-magatoknak

S unokátoknak ezt a látszatot.

Nos rajta hát:

Vágjátok a falhoz a rádiót,

A csillagdákat romboljátok le,

Zúzzátok szét a teleszkópokat.

Úgy csudáljátok - fegyvertelenül,

Tenger fájdalom hogyan tömörül

Csillaggá csalfa messzeségen át.