A parti sziklák

A költő szólna - és így kezdené:

Vas-túskók ezek, ős-gátak ezek,

Ők s a tenger méltó ellenfelek.

De én láttam e sziklák sebeit,

A sötét sebeket,

A fantasztikus repedéseket.

S hallottam a víz-vájta kavernákban

Lentről feldübörögni

A lassan mégis győztes elemet.

S tudtam: az idő csak neki segít,

Őt pártfogolja csak.

A parti sziklák szertemállanak.

És nem lesz ebben semmi nagy dolog.

A szikla vére: egy kevés homok

Naponta elpereg.

Csak morzsák hullnak, nem kolosszusok.

Nem loccsan égig a tenger vize

És elmarad a tragikus bukás.

Anonymus se lesz, ki feljegyezze,

Ha véget ért a felmorzsoltatás.