Valakit emlegetnek

Erdő, csendes sziget.

Két ember üldögél

Avartenger felett,

Apadó lomb alatt,

S míg fent a lomb apad:

Halkan lelket cserél.

A gondolat, az árva,

Tapogatódzva száll,

Míg félúton a társa,

Ó zengő mély öröm:

Lassan elébejön,

S ujjongva rátalál.

Két ember így beszélget,

S míg halkan száll a szó,

Egy harmadikhoz érnek.

Egy harmadikhoz, aki elszakadtan

Tündöklik gondolataikban,

S azért jelenvaló.

Kolozsvár, 1922 szeptember