3. A mennybemenetel

Csak száll, csak száll, emelkedik,

És önnön fényében ragyog,

Alatta örvénylenek már

A mélységben a csillagok.

Embernek szédül a feje,

S borzong a gondolatra is:

A csillagokra nézni - le!!

Ember az üdvösség ízét

Akkor érzi, ha fölveti

Bús éjeken tekintetét,

S kigyúl a lelke csipkebokra.

Ő - letekint - a csillagokra.