Erdélyi magyar diák

Szegény fiú...

Szeretnélek megsímogatni most,

Lesimítani zilált szög-hajad,

Szeretném áldóan és nyugtatóan

Fejedre tenni nyugtalan kezem:

Világomlás kicsi mártírja, Te!

Szegény fiú...

Már férfigondok gyermek-gondjaid.

Már ízetlen a diligentia,

S jaj, nincsen íze a vakációnak!

Az én gondtalan diák-éveimből

Szeretnék olykor reád-aranyozni

Egy-egy vidámabb, mosolygóbb vonást,

Mert a te ajkad összeszorított,

Sötét, és hallgatag,

Mint hogyha minden óra minden percén

Hangtalan „Ave Caesar”-t mondanál.

Szegény fiú,

Aki hallgatod itt

A nyelvek bábeli zűrzavarát, -

Mi lesz Veled?

Szédülve hullsz a hang-örvénybe le?

Vagy fogsz még valaha a Lélek nyelvén,

Pünkösdi tüzes nyelven szólani? ...

1924