Emberek

Várad - vasárnap - korzózó tömeg.

Fecsegő tarka nép... idegenek.

Nehéz, fertőzött, fülledt levegő:

Mit varázsoljak én ebből elő?

Mintha egy láthatatlan vak erő,

Sorsokat össze-vissza keverő,

Maga előtt sok buta bábot tolna...

És nincs egy arc, amelyen lélek volna.

S ki szembejő velem, az idegen

Talán engem néz ilyen hidegen.

S kérdezheti: én mit keresek itt,

Hova hurcolom sorsom terheit?

Mért teszem azt, amit nem akarok

Fecsegés helyett mért nem hallgatok?

Mért futok űzve, hajszolva, sután,

Reménytelenül, - gyógyulás után?

És mért keresem most e versen át,

És mindíg, minden hamis hangon át

Az életem igazi dallamát?

Nagyvárad, 1925 május