Hangolásféle

Valaki ül a parton és halászgat,

Várad határán, mély Körös felett.

Furcsa, idegen szelek dudorásznak,

A Május oly bús, borús és beteg.

Furcsa, idegen szelek dudorásznak,

De dallam nem csendül belőle ki.

Egy láthatatlan tündérzenekarnak

Csak hangolását lehet hallani.

Fejem fölött a gesztenyefa-csillár

Ezer piros-fehér gyertyája ég.

Kivilágítva már a bálterem, -

Csak a zenekar nem tud szólni még.

Pedig szólnod kell, szólnod kell szívem!

Új húrra tenned a régi vonót, -

Vagy feltenned magadra mindörökre

Az utolsó, halálos hangfogót.

Váratlanul és hihetetlenül,

Hogy is lenne, - ha megzendítenéd

Annyi tompán dübörgő gyász után

Az induló Öröm orkeszterét?!

S bál lenne aztán: lelkek lenge bálja

Kigyúlt gesztenye-csillárok alatt,

Illatos, ékes, örökös majális,

Ahol a nagy zenekar elhalad.

Álom... Idegen szelek dudorásznak

A Körös partján, holt mélység felett.

Oltó eső virággyertyákat áztat,

A Május hűvös, borús és beteg.

Nagyvárad, 1925