A holdbeli ember-arc

Az orra hegyorom.

A szája örvény.

Szemei tengerek.

De sohsem rengenek,

Csak néznek merőn, rebbenéstelen,

Bennük összefoly mult, jövő, jelen.

Milyen kemény és milyen szenvtelen.

Az a holdbeli ember-arc!

Rajzolgatják időtlen-idők óta

Sírónak, nevetőnek.

Változatlanul én látom csupán

Ránk-meredőnek.

Az orra hegyorom,

A szája örvény,

Arcának minden barázdája törvény:

Megfejthetetlen, titkos jelbetű.

Azok a szemek a Mohi-pusztát látták.

Mohácsot látták,

S látták Trianont.

De az az orr

Se virágot, se hullát nem szagol.

És az a száj

Akármi fáj:

Vigasztaló igét sohase mond.