Férfi-erdő

Eltűnt az üde smaragdragyogás,

A lomb sűrűbb, sötétebb.

Április ment,

Május nyomába lépett,

És közeleg a nyár.

Az ifjú erdő komoly férfi már.

Összeborult a lomb,

Mélyzöld kupola lett.

Visszhangoz töprengő kérdéseket,

És önmagának harsogva felel.

A vihart addig nem engedi el,

Míg búgó hangon meg nem áldja őt.

A fák: keményderekú gondolatok,

Az ősi földből szívnak őserőt.

Koronájukat égnek emelik.

Ha van Isten, ha nincs:

Mindegy nekik.

Mert nekik úgy kell élni, mintha volna!

Viharban, csendben rájok lehajolna.

Mert nekik nőni kell -

És nőni - csak az ég felé lehet.

Eltűnt az ifjú smaragdragyogás,

Sötétebb lett a lomb.

Amit harsogva mond:

Riadó, érces, telthangú beszéd,

Meggondolt felelet.

Vagy ünnepélyes, komor hallgatás.

Az erdő férfi lett.

Kolozsvár, Hója, 1921 június