6. Ex nihilo

Ó, Isten, teremts hát a semmiből

Új esztendőt nekünk,

Fehér lapot, hogy írjuk végre rá

Igaz történetünk’:

A szeretet s a jóság álmait.

Hogy akarhassuk, amit szeretünk

S váljék valóra, amit akarunk,

Ó, mert Uram, oly szánandók vagyunk.

Tépd el az okság zord láncolatát

Egy percre csak,

Ebből az egy csodából

Ki tudja, tán egy szebb világ fakad.

Teremts a Semmiből,

A szent és tiszta, örök Semmiből

Egy gyermeket, egy nem anyától lettet,

Egy rózsaszálat, nem tövön termettet,

Egy aranyalmát, nem ágról szakadtat,

Valami szentet, meg nem átkozottat,

Valami újat már, valami mást,

Csak állítsd meg e szörnyű folytatást.