5. Terhelten

Nincsen menekvés, -

Te viszed tovább

Rózsás gyermek, a súlyt, és az igát,

A multak bűneit,

S az ősök bánatát,

A nyughatatlanságot.

Nincsen menekvés,

Válladon ül és legörnyeszt az átok.

Mert átok az, hogy előzőid voltak,

És átok az, hogy utánad is jönnek.

S hogy vége-hossza nincs a jajsírámnak,

S hogy vége-hossza nincs a könnyözönnek.

Nincs újrakezdés, csupán folytatás,

S a folytatásban örök-egy nyomor,

S mi másnak látszik lenni, az se más.

„Uj” esztendő, milyen gúny ez a szó,

Hisz nem hoz semmi újat,

Az örök Idő minden esztendővel,

Csak egyetlenegy sötét nótát huzat.

Amíg anyától ered a gyerek,

Egyik év a másik esztendőből:

A rózsaszál a beteg rózsatőből:

Addig nincsen menekvés.