Tatrangi Dávid apja

Jókai-centenáriumra

Eltűnt... hiába kémleltek utána.

Áttörte vele a föld gőzkörét

Csoda-gépe, csoda-fantáziája.

Megszűnt a földi gravitáció.

A világ-aethert szeli régen át

Saját útján a fényes lég-hajó.

„Farewell”: mondjátok ti is neki,

S képzeljétek el, amint holt kezét

Most is a kormányon pihenteti.

Holott a gép viszi, ragadja őt

Gáttalanul, naprendszerek előtt

Süvítve el, - keresztül minden égen,

Nem sokkal gyorsabban, mint életében.

Hány csillagon kötött ki már azóta

A magyar rögnek hajdani lakója?

„Farewell”: mondjátok ti is neki.

Titka, teremtő titka teljességét

Nem bírjátok megközelíteni.

Ti nem tudjátok, ki volt az apa... -

Bár itten hagyta nektek száz fiát,

S gyümölcséről ismeritek a fát:

Minden gyümölcsnél mégis több a fa,

Hagyjátok szárnyalni a holt apát

Ködfoltok között, tejutak alatt.

Tatrangi Dávid veletek maradt.

1925 február