Végállomás

Vonat csak egy irányból érkezik,

S csak egy irányba megy,

A sinek útját más világ felé

Elállta itt a hegy.

A váltó és a szemafor

Zöld fénye csupán egy felé mutat,

Mély hegyi utak, kis gyalogcsapások

Váltották fel a büszke vas-utat.

Jelzőharang csak egy irányba kondul

S csak egy irányból jelez vonatot;

Más oldalról csupán a szél izenget

S hozza szárnyán a fenyőillatot.

Legott fanyar édesség támad,

Ha fenyőillat s kőszénfüst vegyül,

Ez a végállomások illata,

És én itt álmodozom egyedül.

Patak csobog szelíd sötétben,

Zizzenve hull a lomb,

A vasuti őr, mint egy jegenye,

Maga elé borong,

És ha bejött az éjféli vonat

S pár fáradt, késő utas vele jött,

Elalszik szépen az egyetlen lámpa

Az állomás előtt.

A nagy hegyekre komoly csend terül,

Szekér se dübörög...

Tücsök zeng őszi csillagfény alatt

És hallgatja sok élő-halott rög.

E pillanatban mégis béke van,

A szívemben is béke, semmi más.

Ó lenne ez a pillanat örök,

S a szívem is egy ily végállomás.

Dobsina, 1921 szeptember végén