Azt mondják...

Weress Margitnak

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét

- Én olyan sötétnek tudom magam. -

Azt mondják, köszöntésem: békesség.

- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,

És több, mint szépség: jócselekedet.

- Bennem dúl a magamra-ismerés,

S meaculpázva verem mellemet. -

Azt mondják, aki találkozik vélem,

Hogy tőlem ő kapott ajándékot.

- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,

Hogy mindenkinek adósa vagyok. -

Ó, Barátaim, ha egy fénysugár

Lelketekig hullt, át a lelkemen:

Nem enyém az a fény, csak bennem jár.

Istennek köszönjétek, - ne nekem!