Dialóg

A harkály kopogtat egy vén fenyőfát.

Én a botomra dőlve hallgatom,

Mint harmadik.

Különben csend lakik

Körül az erdőn.

A harkály

Mit gondolsz öreg: meddig élsz még?

A fenyő

Azt jól tudják az istenek,

Akik az életem kimérték.

A harkály

Mit gondolsz öreg, hogy mi lesz belőled?

A fenyő

Bizony mondom, nem függ az se tőlem,

Se tőled.

A harkály

Az emberektől függ tehát?

A fenyő

Az ember nagynak képzeli magát.

A harkály

Mit gondolsz mégis:

Hiszed, hogy asztalt terítenek rajtad,

S melléd telepszik egy vidám család?

Vagy ágy leszel, mely mélyen, hűsen altat

A nap heve után?

Szólj, mit hiszel hát, vén embertelen?!

A fenyő

Mit tudom én!

Bölcső leszek talán.

Talán koporsó. Oly mindegy nekem.