Mikor ünnepet ül...

Mikor ünnepet ül

Lelkedben az öröm, vagy fájdalom,

- Lehet gyászünnep is -

Akit nagyon szeretsz,

Akkor hozzá mehetsz,

Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!

Akit szeretsz, annak

Egész lelket áldozz,

Jaj, csak vele gyakran ne találkozz!

Akit nagyon szeretsz:

Ne kívánd a házikódba társul,

Örvendj, ha a lelked vadvirágos,

Messze síkján néha hozzád társul.

Örvendj, mikor járhatsz

Bársony-puha karján

Erdők muzsikáló, suttogó avarján.

Vagy ha hegytetőkön,

Meredélyek felett

Vigyázva, szelíd kézzel átvezet.

Akit nagyon szeretsz:

Völgyben ne lakozzál,

Hegyen találkozzál

Ott társalogj Vele,

Társalgásod imádkozás legyen,

Fénnyel, árnnyal, végtelennel tele.

Akit nagyon szeretsz,

Soha meg ne csókold, ne öleld meg,

Áhítattal csak a kezét fogd meg.

Akit nagyon szeretsz:

Közted s közte, mint egy tündérfátyol,

Lebegjen a távol.

Mint egy fényes, hűvös tündérfátyol,

S hogy balgán letépjed,

Őrizzen az Isten attól téged!

Ami el nem kophat

Forró közelségbe’,

Hosszú megszokásba,

Akárminek hívják:

Annak az érzésnek örök a zománca.