Ilyenkor...

Ilyenkor, méla éjeken,

Át roppant, néma téreken

Húnynak ki, lobbannak fel lángok:

Üzennek egymásnak a végtelen világok.

Valahol kigyulladt egy új nap,

Egy holt világ, végén a bejárt útnak

Bolyongva bús kísértetek között

Egy futó tűzcsóvába ütközött.

Most új sugárt lövell ki a vak éjbe

S szárnyán az új sugárnak

Egy üzenet száll győztesen zenélve:

Testvér, én most születtem.

Valahol egy világnak fénye fogy,

Minden betelt és nem lesz már sehogy,

A tűz hamu, a rózsák jégvirágok,

A róna hómező, holló se károg,

Csonttádermedve bú, öröm, dalok.

Egy szó röpül az utolsó sugáron:

Testvér, én meghalok.