Idővel

Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,

Mi áldjuk balzsamosztó, lágy kezed,

Te tudod: az örök seb mese csak,

Egy seb ha nyílik, a másik heged,

Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,

A perced ír, az órád irgalom,

Az éveid csupa szent sebkötések,

Vezess, vezess, mi követünk vakon.

Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,

Enyhébb a naptűz, áttetszőbb az ég,

Egyre halkulóbb, estelibb a táj

És révedezőbbek a jegenyék,

Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,

Suhanó pici békeangyalok

Nyujtják ki felénk apró árny-kezök:

Úgy múlik lassan minden fájdalom.

Ahogy az élet elmúlik velök.