Szél se fúj itt már

Tolnai Gábornak

Minden alszik itt, két virág is szotyogva

egymásra hajlik, esőről álmodik lassan

s rotyogva nő;

fizessetek nékem két erős cipőt és

elmegyek napnak Indiába sütni, hol

fehér uccákon reggel a lázadás szalad,

szép rőt haján a fiatal tömegekkel!

vagy elmegyek fényleni hónak az erdélyi

tetőkre, hol balladák hímzett szoknyáit

fújja feketén éjjel a szél, mert szél

se fúj itt már!

hasrafeküdt utakon itt a napfény

és nagyokat mélázva vakarja farát.