Boldog, hajnali vers

Verebek pengtek az útszéli porban

és árnyékok daloltak boldogan

házunk előtt a fán, mert tudták

reggelre asszonnyá leszel már s

mire tél lesz, megjön a gyermek!

Éjjel, csokor orgonával a karjai

közt ma, gyerek lopta magát

a bokrok alatt és látod hiába

már! elhullajtott virág festi

nyomát a füvön át!

Most kinn jársz a homályban és

szemeiddel költöd a kertet, csak

áldott tested leng ijedten az

alvó út fölött! mert ráfagyott a

hajnali harmat a gyönge virágra

s még nem kelt föl a nap!

De hallod, bokorban a madár

már leengedi szárnyát, repülni

készül s énekel! nézd, napravirradás

ez, mert szerelemre születtél s

ébredő lépteidtől a kert

lelkesen ujra kivirágzik!