Estefelé

Fametszet, Buday Györgynek

A zápor már

a kertfalon futott,

fiatal zápor volt:

pirulós!

Szoknyáját összekapta és

kék ég derült

a lábaszárán.

Majd csönd lett.

Az útja villogott

s a fákra esti kóc űlt.

Két bokor játszott később

mocogva máriást,

lapjaik pattogtak

s fölhangzott nevetésök.

Ültem. Köröttem

leültek a rózsák

és rámszuszogtak.

Az égen két szerető

szíve röpült,

két késői

nyögdécselő galamb.