Táj

Két felhő az égen összecsikordult

s fekete gyöngykoszorúként csapódott

a Tiszára zápor!

Laposra rémült homlokkal álltak

a fák, köztük vonúlt füstölve át

a napfény s lusta távolon, nevető

bokrok fakadtak a zápor alá!

Engem hozott a szél! kazalos hajam

után megfordúlt tíz fa ütötten és

hét deszkapalánk!

Később lomha állatok jöttek bólintva

a tájra és hátukon pirúlt

a hős nyár; én karom kinyitottam

lobogón és messze röpültem!