JÁMBOR NAPOK

Együtt kelek a nappal, hajamat fésüli-

marja a hegyek felől a szél:

ébredő utak között, színes vetések és

virágos mákföldek fölött lengetem

hajnali szomorúságom.

Kedvesem messze van és

hogy szép maradjon, fürdetem néha

könnyeimben: füveket hordok a fogaim

között és szembenézek a nappal ha

rágondolok.

Déli árnyékos heverőn, - evés után -

ha elönt a bánat,

parasztlányok kibontott mellén

játszik szótlan a kezem és este

hazatérek nagyokat lépve,

a hallgató kertek alatt.

Mintahogy szarvakat bimbózó

borjakkal és nagy sáros tehenekkel

hazafelé ballag - ha eljön az este -

a jámbor.