ÁDVENT. KÉSEI EMBER

Megy vézna fenyővel a hóna alatt

a sárban szegény; kalapja körül a

kedve leng ijedten, mint nyáron, sárló

tehénnek feje körül a méla bánat!

(Tán gyerek is még ő és félti a

mennyből az angyalt; tegnap még kis

szőke szakálla fölött az ajkain

néha fölpattant a lázas öröm!)

De ma már csak megy vézna fenyővel

a hóna alatt; fáradt két lába

két érett gyümölcs a sárban csattog!

és énekel szegény!