1932. január 17.

(Vasárnap) Részlet

Reggel hegyi erdőket jártam a lánnyal

akit szeretek. Vasárnap volt, vasárnap

így megyünk el mindig és fölfelé,

dologtalan.

Hegyes kis vállát tartottam átkarolva,

járjon mellesen ilyenkor, aiázó

hét után! és lassan beszéltünk

arról, hogy összeházasodunk s hogy

az a szomorú kisfiú szamárköhögős volt

reggel a villamoson.

Útra értünk ki, fagyosan fújt a szél;

megcsókolt s mondta: a balfüle fázik,

melegitsem; s én forrókat lehelltem rá,

mint a táltos.

Aztán borzasra fázott verebek szálltak

fölénk a fára s hullt ránk apró

tüskékben, zúzmara.