SZERELMES VERS BOLDOGASSZONY NAPJÁN

Fázol? várj, betakarlak az éggel,

hajadra épűl a himzett csillagok

csokra és holdat lehellek a

szemed fölé.

Már nem húz madarak búbos szerelme,

csak házak tárják lámpás ölüket

a szélnek és hangtalan fákon

ring a szerelem.

Valamikor az asszonyom leszel,

és átkozott költők rettentő téli

danákkal valahol a hegyeknek

alján hiába énekelnek.

Szép bánat feszül a homlokom

alatt és fekete tájak tükröznek

sötéten összecsörrenő fogaimon:

ne félj.

Csak a februári egyszerűség

érett most bennem szerelemmé és

teljes vagyok már, mint nyáron

egy zengő égszakadás!