Három részlet egy nagyobb lírai kompozícioból

- Nézz körül, kammogva jönnek

a környező héthegyek és

elédtérgyelve áldoznak könnyü

porral! gyerekkorom cukorral

ápolt kuvaszai módjára jönnek

a fák és szolgálnak néked

kócosan; pufók bokrok pávás

csudálatára csak jönnek az írigy

ég alatt, apródoló topogással!

- - Igen, és ha fütyölsz, úrfarkas is

hozza asszonyát szülni elébem,

látom! már erre loholnak az úton,

mellettük rétek takarodnak el

gyorsan hátrafelé; kármadár

ijedten billen félre a fán és más

állatok is udvarolnak nékem, ha

akarod, csillogó nyelvvel előre!

Mégis, füzek alá bújok előled

én, mint Mária régen, mikor

az isteni pöttyel menekült,

katonák szemes lándzsái elől

a szélverte, csúnya vidéken!

- Látod, sokat tudok én, láttam!

hat éves se múltam el én, ól

elé tévedve kocát vajúdni és

kanászt cafatos születéssel s

együtt örültem a napnak a nedves

malacokkal! láttam kazalon

Jánost és Julát is játszani este

szelíden, mikor a legény billéjét

már ujra bekötötte; tehént is

ösmertem, az is Jula volt s

meghalt egyszer még a vész idején!