VÉNASSZONYOK NYARA

(ESTI MOSOLYGÁS)

Farkával csöndesen mozog

tóban a hal s aludni kész,

orrát iszapba dugja, és

napjának multán mosolyog;

totyog vidámka sorban ott

tizenhárom kicsi kacsa,

s arany farán viszi haza

billegve a mai napot.

Sötétül lassan a piros

s ami soká maradt fehér,

az is már látod, feketéll,

mint e verstől a papiros.

(ALTATÓ)

Göndöríti fodrászó szél

felhőink így estefele

s a kacsanyom vízzel tele,

csipke a tócsa szélinél.

Minden göndör lesz és arany,

lomb s a lomb közt a zöld dió,

szundi madárka tolla; s jó

hogy nemsokára este van.

Az asszonyod már szendereg,

sötétség üt körül tanyát

s a fán telihold ugrik át,

mint egy riadt, pufók gyerek.