KORTÁRS ÚTLEVELÉRE

A SZEGEDI FIATALOK MŰVÉSZETI KOLLÉGIUMÁNAK, A NÖVELŐ KÖZÖSSÉGNEK, A BARÁTAIMNAK

Surranva kell most élned itt, sötét

vadmacskaként, ki néma hittel ugrik

és karmol is szörnyen, tíz feszes körömmel;

ki hogyha alszik, félig alszik és

szembehasal a vésszel akkor is

s villanva eltűnik, ha fáj a küzdelem.

Vagy sárként kell majd tapadnod orvul,

lábat, ha rádlép, nyalogatni puhán

s mutatnod a hátad, hogy nyomát viseled

és hogy mily becses néked ez emlék!

medália hátadon s az asszonyod

ott a piacon, délidőn róla dicsekszik.

*

Ha ezt követed, élhetsz valahogy;

bólinthatsz meleg ételek fölött

és az esti csöndben leköpheted magad!

*

Vagy föllázadsz, mindezt ha nem tudod

és híredet most itt nem hirdetheti

semmise akkor és legelső fürdőd is -

hiába volt! Mert mocskol e kor. De

híred jövő, fiatal korokon

vonul át égi fényeknél fényesebben!

Gondold el! hogyha lázadsz, jövendő

fiatal koroknak embere hirdet

s pattogó hittel számot ad életedről;

számot ad és fiának adja át

emlékedet, hogy példakép, erős fa

legyen, melyre rákúszhat a gyönge növendék!