ALUDJ

Mindig gyilkolnak valahol,

lehunyt pilláju völgy

ölén, fürkésző ormokon,

akárhol, s vígaszul

hiába mondod, messzi az!

Sanghai, vagy Guernica

szivemhez éppen oly közel,

mint rettegő kezed,

vagy arra fenn a Juppiter!

Ne nézz az égre most,

ne nézz a földre sem, aludj!

a szikrázó Tejút

porában a halál szalad

s ezüsttel hinti be

az elbukó vad árnyakat.