VIHAR ELŐTT

Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért

ifjú asszony alszik, mögötted szakállas

haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért

s kár világodért, mit enmagad kapartál

tíz kemény körömmel életed köré, míg

körötted körbe-körbe lengett a halál

és íme újra leng! s lepotyognak a kert

fészkei rémülten a fák tetejéről

s minden összetörik! figyeld az eget, mert

villámlás rengeti már s cibálja a szép

kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és

sírva sírdogál most az alvó férfinép;

hogy álmára fú a szél, forog; dörmög és

fölriad! s bámul rád, ki ébren üldögélsz

míg szálldos körötted körbe röpke dörgés,

mert takaros csata készül itt, a cifra

szél beszél felőle fennen és a felleg;

jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.