PIRANÓI EMLÉK

Mezítláb lépeget

a víz színén a hold,

bárkája mély ölén

hever a holt halász.

Megmerevedett két

fogsora mögött még

a kósza szélből ül

egy végső harapás.

Fölötte tapsoló

vitorla térdepel,

nyitott szemén ezüst

ködökből szőtt lepel.

Gyöngyöt izzad rajta

a már parányi hő

s testére hűvöset

lehell a hűs idő.