ÉJFÉL

Két felleg ül az esti ég

nehéz hajában és egymásra dörmög,

éjfél van, összebotlik ép

siralmas szerda és hitvány csütörtök.

Fű nő, rügy izzad, hallgatag

gubók ölében készül már a lepke,

halat pólyálgat a patak,

gyöngy pára száll az álmodó hegyekre.

Gyöngy pára száll pilládra is,

a szádra szárnyas, könnyütestü árnyék,

hajadban kislányos, hamis

fogócska izgató emléke hál még.

Oly szép vagy és oly fiatal!

s én arra gondolok, amíg csodállak,

hogy vár talán még diadal

és várnak még beszédes pálmaágak!