ALVÁS ELŐTT

A dinnye húsát már belehelte az ősz,

nem harsan késem jó éle nyomán, csak bölcs

szavakat ejteget s szeliden reped el,

de a szilvák arany ölén még feszesen

ül a mag! ó, ének dicsérjen két gyümölcs,

olcsó vacsorák dísze, kilós eledel!

És ének dicsérjen szegényt etető nyár,

asztalomon maradékod: száraz magok,

kis halom gyümölcs, már kukaccal ékesen,

de új gyümölccsel jő a hűvösujju ősz,

ázott hajában hét halott bogár ragyog

és lopva osztogat, nem hallik lépte sem.

(Míg én gyümölccsel és verssel bíbelődöm,

addig asszonyom elaludt heverőjén,

szertehagyva esti tettei dús sorát:

angol nyelvkönyv, hajának csattja, hűs tea.

De motozásomra úgy ébred és ragyog

s úgy vetkezi álmát, mint gyermeki tündér,

vagy alvó virágunk, ha az ablakon át

rásüt a betolongó, déli verőfény.)