Álomi táj

Clemens Brentano emlékének

Ha az éjszaka korma lecsöppen,

ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:

fonogatja fölöttem a mélyvízi csöndben

csillagkoszorúit az éj.

Ha a hold feje vérzik az égen

s gyürüző köröket ver a tóban a fény:

átkelnek az árnyak a sárga vidéken

s felkúsznak a domb peremén.

S míg táncra libegnek az erdőn,

toppantva, riadtszivü fészkek alatt,

lengő levelek szeme nézi merengőn

a tükörre csapó halakat.

Majd hirtelenül tovalebben,

nagy szárnyakon úszik az álomi táj;

sodródik a felleges égen ijedten

egy féleleműzte madár,

s a magány szelidebb a szivemben

s rokonabb a halál.

1943 okt. 27 - 1944 máj. 16