Mint észrevétlenül

Mint észrevétlenül álomba hull az ember,

úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;

már multja van s leül szemközt komoly szeszekkel

s apányi lett körötte már egyre több barát.

Apa és kisfia most együtt látogatják,

s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,

ki érti még lobos szivének sok kalandját,

s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,

megrendelésre fordít, eladja verseit,

már szerződést bogoz, számolgat és protestál,

s megélni néki is csak a mellékes segít.

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,

e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -

kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,

a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,

hiába táncol és csal a forró emberész,

s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;

sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,

s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,

s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol

mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,

és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,

mert értük dolgozik, akár a néma portól

csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

1943 nov. 15